(Nem fogvájó,attól sokkal vastagabb! Csak a zárójelentésről másolta a szöveget)
.....előző bejegyzés folytatása.
2011.január 18.kedd.
Azonnali műtétet rendelnek el a vékonybelet átszúró és szerencsére 5 cm átmérőjű tályogba tokosodott idegentest eltávolítására. (előtte 2 napig ugráltatták a lépcsőn diagnózis nélkül!)
Mindez az Urológiai Osztályon történt.
A döntés után perceken belül megjelent a Sebészetről egy orvos aki tolakodó,behízelgő modorával felajánlotta Zsókának: "kedvesem én megműtöm magát". Szegénykém a nagy ijedségben és fájdalmában engedett neki.
Átvitték a Sebészeti Osztályra.
Mire én 10 órára a kórházba értem már ez megtörtént.
Én jó Magyar szokás szerint felkerestem a "önkéntes" dokit és az előzetesen begyűjtött információk és a megegyezésünk alapján a műtét előtt átadtam neki a "hálapénzt"!
Ő köszönettel eltette a pénzt és azt mondta,hogy most azonnal neki áll a műtétnek mert még éhgyomorral van a beteg. Délelőtt 11 óra volt ekkor.
Elkezdődött az idegtépő várakozás......
........nem történt semmi este 21:30 ig. Ekkor bevitték a műtőbe.....
Én elfoglaltam a várakozó helyemet a műtő előtt....és vártam. Meglepetésemre a sebész kb 1 óra múlva kijött,felment az osztályra,kb. 30 perc múlva visszatért a műtőbe. Mindezt "beöltözve", műtősruhában!
Január 19. szerda.
Sajnos nekem 01 órakor el kellett indulnom a munkahelyemre.
Reggel a telefonon történt érdeklődésemkor a egy nővér közölte,hogy a műtét hajnali 2 órakor befejeződött és minden rendben van.
Később kiderült,hogy az 5 cm-es tályogos b élszakasz helyett 90 cm vékonybél került eltávolításra és több helyen megsérült a hashártya illetve az idegek a hasüregben!
Január 25.
Műtét után minden rendben volt LÁTSZÓLAG és az operáló orvos közölte közölte,hogy a 7. nap az kritikus de vigyem haza a feleségemet. Én mondtam neki,hogy inkább megvárnánk itt a kórházban kritikus nap leteltét! Mert 50 km-re lakunk.
Jól döntöttem!!
7. nap belázasodott és nagyon rosszul lett. A operáló doki beültette Zsókát egy kerekesszékbe és azonnal személyesen vitte az UH vizsgálóba. Visszatérve az osztályra azonnal többet eltávolított a varratok közül és un. Drain csöveket helyezett el a gennyes váladék távozásának biztosítására.
8. napon a seb átkötésekor kiderült,hogy a sebész süket is!
Ugyanis hiába figyelmeztette a kötözőnővér a kesztyű használatára,meg sem hallotta.
Otthonába bocsátotta a beteget lázasan, 26 öltésből 8-at eltávolítva és helyére csöveket rakva.
2 nap múlva és újabb 2 nap múlva kötéscsere. Érdekes és meglepő módon mindkét alkalommal 18 órakor. Mindkét alkalommal találkoztunk azzal a másik 2 beteggel akiket szintén Ő műtött azon az estén amikor Zsókát. Mint utólag kiderült Ők is fertőzést kaptak a műtét során!!!
Egyikőjüknek sem bélműtéte volt és Zsóka előtt operálta őket.
A 2. kötéscsere után közölte,hogy átadja Zsókát egy nagyatádi sebész kollégájának aki "még kétszer átköti és meggyógyul".
Utólag kiderült,hogy ez volt az egyetlen jó döntése!
Viszont ehhez képest további 6 hétig naponta,utána 2 hétig 2 naponta jártunk sebtisztításra és kötéscserére! Amikor úgy ítélte meg a sebész,hogy most már engedheti bezáródni a sebet.
Ő végre mintát vett a sebváladékból és az laborba küldte!
Eredmény:
1.Baktérium amely műtét előtt ki nem tisztított bélrendszerből kerülhetett a sebbe!
2.Baktérium amely csak a műtő levegőjében található!
Leletek alapján Antibiotikum 1 hétig. Újabb vérvétel,újabb 1 hét Antibiotikum kezelés.
Itt,ekkor a műtét után kb. 3 héttel kezdődött! (2011.február)
A végbéltájon érzett erős,állandó és a mai napig csillapíthatatlan fájdalom.
Állandó székelési inger széklet nélkül.
Hálás köszönet az emberséges,korrekt sebtisztító,kötöző orvosnak és nővérnek!
Akár a műtétet végző "sebész" is lehetne az alábbi fotón.
(Latin közmondás)
