2011.December 12.
A 10 hónapja tartó szélmalomharcot megunva az egészségüggyel,amelyre elment az összes megtakarított pénzünk,teljesen elcsüggedve és totálisan elszegényedve úgy döntöttünk,hogy elég volt.
Zsókának a rengeteg tabletta,kúp,kenőcs alkalmazásának ellenére csak nagyobb lett a fájdalma.
Nem látott rá esélyt,hogy a doktorok és az alternatív gyógyászok valaha is tudják csökkenteni a fájdalmát!
Sőt! 10 hónap alatt nem tudtak diagnózist felállítani,hogy mi okozza a fájdalmat.
Ma,a fájdalom kezdete óta eltelt több mint 7 év után sincs diagnózis.......
Ezen a téli hétfő reggelen megírtuk a Búcsúlevelünket és mindketten nagy mennyiségű gyógyszert vettünk be. Mint utólag kiderült nem eleget. Illetve hamar megtaláltak bennünket.
Miért ketten?
Zsóka már nem bírta elviselni a fokozódott fájdalmat ás az állandó megalázottságot az orvosok által.
Én,aki láttam a szenvedését és a "gyógyítók" embertelenségét,hozzáállását (még a "hálapénz ellenére is), ,megértetem szeretett feleségem teljes elkeseredését.
Nem akartam nélküle élni! Mert semmi értelmét nem láttam a életemnek nélküle.
Akkor már több mint 22 év éve voltunk együtt jóban-rosszban.
Bevettük az igazságosan kétfelé osztott tablettákat,megcsókoltuk egymást és lefeküdtünk......és nem a "túlvilágon", hanem a Pszichiátriai Osztályon találkoztunk 7 nap múlva.
December 13.
Mivel nem jelentem meg munkahelyen ezért jöttek értem. Így találtak meg itt ezen a világon .....
25 óra telt el.
Zsókát azonnal a Kórházba vitte a Mentő.
Úgy volt,hogy engem már nem a Mentő szállít el...
Háromszor élesztettek újra amikor mégis a Mentő vitt a kórházba és nem a Hullaszállító.
Zsókát azért viselte meg kevésbé mint engem, mert Ő már előtte is szedett olyan fajta tablettákat én pedig soha.
Én 6 napot "vendégeskedtem" a Intenzív Osztályon,ebből 5 napot Kómában...
Még a 3. napon is azt közölte kezelőorvosom az érdeklődőkkel,hogy nem biztos a visszatérésem.
De én az 5.napon erre rácáfoltam és kinyitottam a szemeimet. Először csak egyiket,hogy lássam hol is vagyok. Beszélni a torkomban lévő lélegeztető tubus miatt nem tudtam, csak vigyorogtam a látogatóimra.
Na igen, a látogatók! Zsókát természetesen nem engedték hozzám,Ő naponta telefonon érdeklődött az orvostól az állapotomról.
Itt kiderült,hogy ki az IGAZ BARÁT! A sok érdekbarát úgy eltűnt a decemberi ködben,hogy azóta sem került elő. De az a 3 család és 1 egyedülálló személy igaz barát! Akkor is és azóta is velünk vannak.
A hatodik napon áthelyeztek a Pszichiátriai Osztályra. Nem, nem azért mert meggyógyultam,hanem azért mert kellet az ágyam az új betegnek.
A 2011-es Karácsonyt már ismét együtt töltöttük szeretett feleségemmel. Igaz nem az otthon melegében,hanem a rideg Zárt Osztályon. De ezt az igazi barátaink sikeresen enyhítették!
Érdekesség:kicsit irigykedtünk,hogy Mary Zsuzsinak december 24.-én sikerült.....ami nekünk nem.
Ők voltak a "barátaim" az 5 napos kómában!
2011.December 13-tól - December 17-ig.
Szilveszter reggelén érzékeny búcsút vettünk a kórháztól, fizikailag teljesen legyengülve.
2011.December 31.
